Tűnődés a könyvekről...

Néhány hete a zenéről "tűnődtem", most pedig -egy belső indításra,- életem másik nagy öröméről és forrásáról, a könyvekről teszek személyes vallomást. Életünk legtöbb meghatározó vonatkozásának gyökerei a gyermekkorra vezethetők vissza. Még most is tisztán látom emlékeimben a Szüleim hatalmas,több szoba falait beborító, és több Lingl könyvtárszekrényt betöltő könyv-rengeteget. Thomas Mann, Gulácsy Irén Kuncz Aladár, H.G.Wells, T.Wilder, Márai Sándor, Makkai Sándor, Lyn Yu Tang, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Victor Hugó, Germanus Gyula, Passuth László, Proust, - és nem sorolom tovább. Sokszor láttam őket elmerülten olvasni, és hallottam ezekről beszélgetni. Hatéves koromban 1 hét alatt kiolvastam az "Óz, a csodák csodája" c. vaskos mesekönyvét... Igen, valahol itt kezdődött. Talán megmosolyogtató dolog, hogy mostanában szeretem "csak úgy" kinyitni valamelyik könyvtár szekrényemet, és egészen közelhajolva, beszippantani azt a csodálatos illatot, amelyik azokból kiárad.Nekem ez: a TUDÁS ILLATA. Hallani, hogy a Gútenberg galaxis ideje leáldozott, és hogy az elektronikus média, meg a világháló veszi át a helyét. Tömören reagálok erre; ennél nagyobb ostobaságot nehezen lehetne állítani! Nem vagyok ó-konzervatív, nagyonis kell az internet, igen szükséges, magam is gyakran használom. De: itt nem a vagy-vagy, hanem az ÉS alkalmazandó! Lehet-e belemélyedve pl. Thomas Mann 3 kötetes "József és testvérei" hatalmas trilógiáját a képernyőn végigolvasni? Avagy egy művészettörténeti, zeneelméleti, filozófiai szakkönyvet??? Nos, aki nem élte meg azt az élményt, amikor az ember beűl egy öblös, kényelmes fotelbe, felgyújtja az olvasólámpát, kinyitja a könyvet, és - 2 percen belül súlytalanná válik, elfelejti hogy hol van, ill. azon a helyszínen van, ahová a könyv szerzője elviszi, nos; annak én hiába próbálom ezt bizonygatni. Lehet, hogy a képi világ könnyen rabul ejt, -gondolok itt a TV híres regényekből készített adaptációira,- de nekem senki ne ábrázolja a helyszíneket és az emberi jellemeket, ezeket ÉN AKAROM A SZERZŐ SZÖVEGÉBŐL MAGAM ELÉ KÉPZELNI, S ÉRTELMEZNI! Arról nem is szólva, hogy miképpen lehetséges pl. egy Márai regénynek azt a substanciális jelentőségű részét megfilmesíteni, ahol 8-10 oldalon keresztül SEMMILYEN cselekmény nincs,hanem a lélek legmélyén zajló, mélységesen mély folyamatokat ábrázolja ez a karizmatikus író? Ezeket a részeket nemes egyszerűséggel kihagyja, -kihagyni kényszerül- a rendező, mert képileg ábrázolhatatlan. De emiatt megcsonkul a mű, s a néző csak hiszi, hogy megismerte a regényt, s tán naivul még örül is, hogy másfél óra alatt jutott birtokába annak a remekműnek, amelyet csak több nap alatt lenne képes kiolvasni. Ó sacra simplicitas!... A könyv a szellem horizontjának végtelenre tágításával az igazi szabadságot nyújtja nekünk.(Kedvenc témám/gyakorlatom az etimológia. Véletlen egybeesés, hogy a latinban a líber=szabadság,/melléknév,/ a liber=könyv /főnév/ egybehangzóak. E két szó nem egymásból származik, mégis utal arra, hogy a tudatlanság kriptájából való kimenekülés a szellemi világ tágas szabadságába, a könyvek az igazi eszközök.) A könyv meghívó az egyes szaktudományok világába, a világ minden lényeges, sokezer éven át kiérlelődött ismeretek tárházába,nélkülönözhetetlen instrumentum a "sapientia vitae" =az életbölcsesség elsajátításához. Roppant nagy a felelőssége a szülőknek és a tanároknak, hogy a fiatalokkal megismertessék a könyvek csodálatos világát, s meg is szerettessék.Az, hogy megtanítsák őket megkülönböztetni az igazi értékeket hordozó könyvektől az olcsó, talmi, züllesztő giccstől, ponyvától. Mert alja giccs van zenében, képzőművészetekben, s az irodalomban is. A reklámok agresszívek, ott ugrálnak/vibrálnak az utcákon, a Tv-ben, s a neten is halálra bosszantanak pimasz tolakodásukkal, pl. amikor rávetítik ezeket az olvasni kívánt szövegre a weblapokon, s ott vibrálnak. A könyvek ezzel szemben végtelen tapintattal csak állnak a polcon csendben, s várják türelemmel; "vegyél kézbe, hadd ajándékozzalak meg igazi értékekkel, hadd gazdagítsalak, hadd tágítsam szellemi horizontodat a fény, a végtelen felé!" Végül: van egy Könyv, a könyvek Könyve. Neve a görög "Byblosz"=könyv többesszáma; könyvek, könyvecskék. Ez már túlmutat a regényeken, a filozófián, az összes tudományokon, felette áll mindennek, ami emberi szó. Kedves barátom, aki ráakadsz erre a szerény blogra, fejtsd meg, kutasd ki, hogyan hangzik a Byblos többesszáma görögül? S ha sikerült, okvetlenül szerezd meg egy példányát, s naponta olvass belőle egy-egy részt. Ekkor, ezáltal lehetsz IGAZÁN SZABAD!!! Nagybetűs, az igazi, helyére került ember. Ezt kívánom neked szívből, ezen az éji órán.